Budapest CACIB

A tavalyi döntés óta januárban éreztem először, hogy kiállításra szeretnék menni. Hosszű út vezetett oda, hogy már nem akartam kiállítani, a handleri tevékenységemet csaknem teljesen megszüntettem (csak egy kennelnek a kutyáival dolgozom már). De ezúttal az éreztem nem csak kedvem van, hanem Maisie is készen áll rá fejben és szőrben is. Igazából előbbit csak reméltem, mert csak párszor gyakoroltunk. A szőre viszont tényleg fantasztikusan nézett ki fürdés után és szépen ki is telt.

A bírálatok előtt megkértem Timit, hogy nyírja meg a lábát és a fülét, mert kijöttem a gyakorlatból és futottunk is egy kört, amiből csak annyit bírtam leszűrni, hogy nem lesz nagy kedvence a kishölgynek ez a kiállításos történet. A ring szereplés nagyon jól sikerült, olyannyira, hogy nem csak a fiatal osztályt nyerte meg a baba, hanem ő lett a Legszebb Fiatal Sheltie is. Amúgy tényleg ügyes volt, ráérzett mit szeretnék, mint mindig. Egyszerűen tudtam mit kell tennie, úgy futott, úgy állt és úgy hagyta magát bírálni, mintha mindig ezt gyakorolnánk. Az arckifejezésére viszont kiült, hogy nem igazán rajong a dologért (hiába a sült máj a kis mothosnak, ő inkább sétálna vagy játszana).
A bírálatok után a BIS-re várva elmentünk Judittal fotózni egyet és meseszép képek készültek Mézi-béziről.

De azért jó volt ez a nap csak ketten, ő és én, én és ő, kicsi Maisie babával. Megvártuk a BIS programot, hogy fussunk egy kört, itt sem okozott csalódást, nagyon szépen dolgozott a ringben! Büszke, büszke, büszke vagyok!