Maisie naplója 3.
Sok minden zajlik mostanában, Maisie is sok kalandban vesz részt. Családi bulik, kertészkedés, séták, ház őrzés, némi házi terápia.
Nem sokkal érkezése után (4 nappal) jött neki az első mély víz, a szüleim 25. házassági évfordulóját ünnepeltük családi - baráti körben, kb. úgy 25-30 fővel. Szeretjük az ilyen alkalmakat, szülinapok, névnapok, évfordulók együtt tölteni. "Ki tudja mi történik" és "addig legyünk együtt, amíg lehet alapon". Őszintén nem tudtam, hogy fog reagálni, de mintha direkt élvezte volna, hogy amerre csak oda csattog ott azt hallja "Hát te milyen cuki vagy!", "Milyen szép!", "Mennyire tündéri!".. A vacsora szót ugye két nap alatt megértette, hát így volt szerintem a széppel és a cukival is...
Hamar tisztába került azzal is, hogy képtelen vagyok rá igazán haragudni, nem mintha adna rá okot. Bár megtanít mindannyiunkat rendet rakni a lakásban és a kertben is, ha Apu valamit elhagy a kertben pakolás közben ő tuti összeszedi és szétrágva beapportírozza a lábtörlőre.
Ő mindig-mindig-mindig csinál valamit, mindig-mindig-mindig vidám, mindig-mindig-mindig kedves, mindig-mindig-mindig kész a tanulásra, mindig-mindig-mindig minden buliban benne van. Eleven, okos, bájos. Bárkit képes az ujjai köré csavarni, ha akarja, ha nem... akkor aztán alaposan meg kell dolgozni a kegyeiért.
Egyelőre abszolúte nincsenek vele kiállítási tervek, de fontosnak tartottam, hogy ha alkalom adódik rá elvigyem egy-két helyre nézelődni. Így alakult, hogy elkirándultunk a komáromi CACIB-ra a Monostori Erődbe és a Hungexpora, hogy a csarnokkal is megismerkedjen. Maximálisan megfelelt az elvárásaimnak, nem egy nagyon bratyizós típus idegenekkel, idegen helyen, de nem is tojta össze magát. egészen addig amíg meg nem próbálta megenni egy vizsla.... Talán rókának nézte... Aztán szépen újra megszokta a szitut és kicsit már figyelmesebb volt. A csarnok zaja meg sem kottyant neki, bár a csúszós talajt kicsit nehezebben szokta meg.
Érdekes volt Maisie első találkozása hóval is, az esőt imádja, pancsolni a pocsolyában, koszosnak lenni. Bírja a hideget is, hatalmas kabátot növesztett. De a hó, na aaaaz kedvenc lett, bár csak egy falatnyi jutott belőle. Túrja, kaparja, nyalja, csupa móka.
Cathyvel nagyon jó barátok lettek, imádnak játszani, Duduval viszont tuti szerelmesek. Együtt alszanak, játszanak, isznak, járkálnak és szaglásznak.
Nem sokkal érkezése után (4 nappal) jött neki az első mély víz, a szüleim 25. házassági évfordulóját ünnepeltük családi - baráti körben, kb. úgy 25-30 fővel. Szeretjük az ilyen alkalmakat, szülinapok, névnapok, évfordulók együtt tölteni. "Ki tudja mi történik" és "addig legyünk együtt, amíg lehet alapon". Őszintén nem tudtam, hogy fog reagálni, de mintha direkt élvezte volna, hogy amerre csak oda csattog ott azt hallja "Hát te milyen cuki vagy!", "Milyen szép!", "Mennyire tündéri!".. A vacsora szót ugye két nap alatt megértette, hát így volt szerintem a széppel és a cukival is...
Hamar tisztába került azzal is, hogy képtelen vagyok rá igazán haragudni, nem mintha adna rá okot. Bár megtanít mindannyiunkat rendet rakni a lakásban és a kertben is, ha Apu valamit elhagy a kertben pakolás közben ő tuti összeszedi és szétrágva beapportírozza a lábtörlőre.
Ő mindig-mindig-mindig csinál valamit, mindig-mindig-mindig vidám, mindig-mindig-mindig kedves, mindig-mindig-mindig kész a tanulásra, mindig-mindig-mindig minden buliban benne van. Eleven, okos, bájos. Bárkit képes az ujjai köré csavarni, ha akarja, ha nem... akkor aztán alaposan meg kell dolgozni a kegyeiért.
Egyelőre abszolúte nincsenek vele kiállítási tervek, de fontosnak tartottam, hogy ha alkalom adódik rá elvigyem egy-két helyre nézelődni. Így alakult, hogy elkirándultunk a komáromi CACIB-ra a Monostori Erődbe és a Hungexpora, hogy a csarnokkal is megismerkedjen. Maximálisan megfelelt az elvárásaimnak, nem egy nagyon bratyizós típus idegenekkel, idegen helyen, de nem is tojta össze magát. egészen addig amíg meg nem próbálta megenni egy vizsla.... Talán rókának nézte... Aztán szépen újra megszokta a szitut és kicsit már figyelmesebb volt. A csarnok zaja meg sem kottyant neki, bár a csúszós talajt kicsit nehezebben szokta meg.
 |
| Fotó: Friderics Cecília |
 |
| Fotó: Stricker Dániel |
 |
| Fotó: Szalai Ádám |
Érdekes volt Maisie első találkozása hóval is, az esőt imádja, pancsolni a pocsolyában, koszosnak lenni. Bírja a hideget is, hatalmas kabátot növesztett. De a hó, na aaaaz kedvenc lett, bár csak egy falatnyi jutott belőle. Túrja, kaparja, nyalja, csupa móka.
Cathyvel nagyon jó barátok lettek, imádnak játszani, Duduval viszont tuti szerelmesek. Együtt alszanak, játszanak, isznak, járkálnak és szaglásznak.
