Vendégek


Március elején messziről érkezett vendégeket fogadhattunk Anjanát és Tristant. Ennek volt előzménye és volt/van következménye is. Kezdjük az elején...

Úgy kezdődött február közepén, hogy szerettem volna felmérni az érdeklődést a tervezett alomra, így közzé tettem a Facebookon egy bejegyzést miszerint kölykök várhatóak Cathy-től. Mindezt két babafotóval, róla.
Ezt látta meg Anjana és esett szerelembe Cathy-vel, érdeklődött egy kölyök iránt. Akkor még nem voltunk túl a fedeztetésen, így felvetette a lehetőségét, hogy használhatnám az ő 2 éves Dark-sable kanját, Tristant. Nagylelkű felajánlás volt a részéről, igen kedvező feltételekkel és az az igazság, hogy törzskönyve is nagyon tetszett. Így végül őt választottam, ekkor elkezdődött a szervezés és már csak az hiányzott, hogy Cathy elkezdje a tüzelését, addig ugyanis nem tudtuk a pontos időpontot. Elkezdte és csak remélni tudtuk, hogy tartja magát a korábbi szokásaihoz, így nem kavar be semmivel.
Március 8-án (Zoltán napon) este 8-kor landoltak Ferihegyen, Apuval mentünk értük. Tristan első pillantásra levett a lábamról, kedves, nyitott, de közben igazi Sheltie magatartást mutat. Bájos arckifejezés és gyönyörű szőr. Hazafelé a kocsiban beszélgettünk, elmondtam, hogy Márti otthon vár minket és ő fogja csinálni az inszeminálást, illetve hogy Zolinak épp most van a névnapja így egy picit többen leszünk otthon. Hazaértünk és Tristan rögtön tudta miért is érkezett hozzánk, miután Dudut "elküldte a fenébe, ez most az én szukám címszó alatt" már követelte is magának a nőt. :D Így tehát gyors bemutatkozás után rögtön el is intéztük a fedeztetést. A napot végül egy finom vacsorával, jó beszélgetéssel és egy általam sütött süteménnyel zártuk.


Másnap megmutattuk vendégeinknek a várost, Budapest szépségeit és csináltunk pár fotót a szerelmespárról.


A második fedeztetésre hazautazásuk napján kerítettünk sort, kora reggel, ugyanis még délelőtt felszállt Anjana és Tristan repülője. Óriási élmény volt Tristant 3 napig figyelni, fantasztikus egyéniség és csodaszép, az én szememnek ilyen egy Sheltie. Így már biztos voltam benne, hogy jó döntést hoztam.
Az első fedeztetéstől számított 23. napon mentünk el az első ultrahangra. Alig ért pocakot a műszer már ott is voltak, nem is kevesen, kicsi pöttyök, kicsi szívek. Cathy jó hangulatú volt, sokat evett, eltűnt a dereka és sokat pihent. A második ultrahang előtti 1-2 napban viszont mozgékonyabb, élénkebb lett az előzőekhez képest, más változást nem vettem észre rajta. De így is sokk volt, hogy elmentek, egyszerűen felszívódtak a pöttyök, csak apró maradványokat látott már a specialista állatorvos. Az álmaink szertefoszlottak.
Ezzel a pillanattal dőlt el, hogy nincs tovább, hogy most egy időre vége. Egészen addig amíg valahogy másképpen tudjuk folytatni. Ezzel a pillanattal egy másik döntést is meghoztam, miszerint vége a kiállításozásnak is, nem vállalok többet felvezetést (Sophie's Pearl-ök kivételek, érthető okoknál fogva) és másra koncentrálok a jövőben, egy új fejezet veszi kezdetét.

A történet itt nem ér véget, csak másképp folytatódik... Egyszer csak, hamarosan, valamikor folytatódik...

Népszerű bejegyzések

Maisie